Tematikus utazások

Életem legnagyobb élménye, hogy veletek utazhattam. Eddig szinte mindig egyénileg oldottam meg az utazásokat, mert nem igazán akartam senkihez sem igazodni. Egy kicsit tartottam is, hogy számomra teljesen idegenekkel leszek összezárva. Már az utazás előtti megbeszélésen ez az érzésem teljesen elszállt. Kedves tündéri emberekkel ismerkedtem meg. Talán ez azért is van így, mert azonos érdeklődési körünk van, volt, a török filmek és a török emberek szeretete. Azon kívül, hogy nagyon sok forgatási helyszínen voltunk, egy csomó praktikus dolgot is megismerhettünk. Tudunk Isztambul kártyát feltölteni, utaztunk minden közlekedési eszközzel. Megkóstoltunk mindenféle finomságokat, amiket ha nem ismertünk, akkor a lányok elmondták, hogy miből van, hogy csinálják. Olyan helyeken jártunk, ahova egyénileg sohasem jutottam volna el!
Szóval nekem akkora élmény volt, hogy megfogadtam, amíg csak élek és az egészségem engedi, minden évben VELETEK szeretnék menni!

Életünk során bejártuk már a világot. Eddig minden alkalommal utazási irodákon keresztül utaztunk. De Isztambul még hiányzott a palettánkról. Valamiért ez soha nem sikerült. Mígnem végzetesen rabjai lettünk a török sorozatoknak és ennek kapcsán figyeltem fel egy jókedvű társaság élménybeszámolóira. Bárki bármit mond, jó dolog ez az internet… Szóval olvasgatni kezdtem a beszámolókat, csodáltam a közzétett képeket és persze azonnal jelentkeztem. Ezt mi is látni szeretnénk felkiáltással! Orosz Joli , most már talán nevezhetem barátnőmnek, rendkívül kedves, segítőkész csoportvezetőnek bizonyult. Az Ő személyisége is meghatározó volt az út sikerében.
A várva várt utazás előtt egy előzetes ismerkedéses megbeszélésen vettünk részt. Senki ne tegyen fel felesleges kérdést, hogy hol? Persze, hogy a Titiz török vendéglőben. Már ez is megadta a kellő alaphangot. Kiderült, hogy Lacika a férjem lesz az egyetlen férfi a csoportban, persze ez Őt egyáltalán nem zavarta. Megismerve a leendő utitársainkat azonnal éreztük, ez nagyon jó utazás lesz. Betudható e ez csupán a közös török sorozatok iránti rajongásunknak? Nem hiszem. Kivételesen jó kedvű és szellemiségű , nyitott, mindenre fogékony emberekkel találkoztunk. Mire eljött a nagy nap, már jó ismerősként üdvözöltük egymást. Az egy hét alatt olyan élményekben volt részünk, amit eddig a ” hagyományos” utazásaink során még nem tapasztaltunk. Orosz Joli, Galcsik Ági, Gulyás Eszeter türelmes és hozzáértő vezetésével számtalan filmsorozat helyszínére látogattunk el. Közben utaztunk metróval, villamossal, dolmussal és persze lábbusszal. Hegyen – völgyön, úttalan utakon fedeztük fel a város minden zegzugát. Gyerekes dolognak hangzik, de egy-egy helyszín megtalálásakor azt az örömet nem lehet elmondani. Fényképezkedtünk, felidéztük szinte szóról szóra a helyszínhez kapcsolódó filmek mondatait. Szotyoláztunk ahogy a Kiralik Askban Defnéék, bekukucskáltunk Defnéék ablakán. Megnéztük a Kara Para Ask-ban Ömer és Elif házát, udvarát. Megmásztunk egy hatalmas hegyet , hogy eljussunk Fatmagülék házához. A Kara Sevda sorozat szereplőinek szinte minden mondatához kapcsolódott egy- egy helyszín. Itt a sarkon sírt Nihán, itt volt, amikor Kemál a csónakban kesergett és sorolhatnám. Közben persze jókat nevettünk és rengeteget beszélgettünk. A Boszporusz partján jókedvünkben dalra is fakadtunk. Sági Évivel, Hoffman Zsuzsival a komp tetején is végig énekeltünk. Nem emlékszem, hogy valaha is életem során ennyire felszabadult lettem volna, hogy nyilvánosan énekeljek, nem törődve másokkal.Joliék a sorozatokhoz illeszkedően választották meg az étkezések helyeit is. Mi is ott ettünk, mintha a film részei lettünk volna. Életemben olyan finom lecsót ( Menemen) nem ettem még. De mindnyájan kitöröltük a réz tálainkat. Rengeteg, ha nem minden török ételt megkóstoltunk. Ittunk isteni finom alma teát és török kávét. A szabad programjainkon természetesen megnéztünk nagyon sok nevezetességet is. Megtanultunk közlekedni a városban. Megtanultuk használni az Isztambul kártyánkat, amit, pénzt rajta hagyva megőriztünk, hogy legközelebbre is érvényes maradjon. Mert az csak természetes, hogy vissza megyünk. Isztambullal nem lehet betelni. Hogy milyen hatással volt rám személyesen is ez az utazás? Alkotó ember lévén , ismét nekifogtam festeni és egy jó hónap után össze állt a negyedik kiállításom anyaga, amit már az isztanbuli utazásnak köszönhető új barátaim jelenlétében nyitottam meg. Azóta nem telik el nap, hogy ne emlegetnénk, ne anekdotáznánk. Sokukkal azóta is tartjuk a kapcsolatot. Hálás szívvel gondolunk vissza. Boldogan nézzük majd meg a következő utazások élménybeszámolóihoz kapcsolódó képeket. Mert, hogy mindenkinek csak ajánlani tudjuk, azt már mondani sem kell!
Köszönjük szépen ezt a csodálatos élményt.

Mint sokan én is tartottam attól, hogy számomra idegen emberekkel indulok útnak, de hajtott a kíváncsiság, hogy lássam azt a várost amely lenyűgözött a sorozatokon, beszámolókon, képeken keresztül. Mondhatom, hogy miután személyesen is átéltem ezt az élményt – igen mert számomra ez az volt – a város szerelmese lettem. Azért is itt jelentkeztem az utazásra, mert a beszámolókból az tünk ki, hogy ez nem az az út lesz, nem olyan lesz amiben csak az úgymond “kötlezők” lesznek. Nem csalódtam. Azáltal, hogy ezzel a csoporttal utaztam, a török emberek hétköznapi életébe is bepillantást nyertem. Olyan helyeken jártunk ahová más turista ritkán. Időnként ránk is csodálkoztak a helyi emberek, mert arra ritkán járnak túristák. Kedvességük, udvariasságuk, közvetlenségük határtalan volt. Ezt egy iroda által szervezett útnál nem tapasztalhattam volna meg, hiszen azok szigorúan rohanva a nevezetességeket mutatják meg. Arról az élményről nem is beszélve, amikor sorozathlyszíre értünk. Mi olyan messziről, most ott vagyunk, megfoghatjuk, fotózhatjuk, feleleveníthetjük az éppen ahhoz a helyszínhez tartozó jeleneteket, elmondhatatlan élmény. Közlekedtünk mindenféle eszközön, villamoson, hajón, metrón, buszon és a legnagyobb élmény a dolmus, az indibindit sosem felejtem el.  (Most is csak mosolygok ahogy ezt írom.) Nem feledkezhetek meg csoportvezetőinkről sem. Orosz Joli, Galcsik Ági, Gulyás Eszter, türelmes hozzáértő vezetéséről sem. Rugalmasak voltak, minden tekintetben igyekeztek igényeinket kielégíteni. Talán ennek is köszönhető, hogy fantasztikus hanulat volt a csoportban, annak ellenére, hogy nagyon elfáradtunk egy-egy nap végére. Istanbullal nem lehet betelni, ezért – remélem még sokszor – megismétlem a túrát.

Ez egy szuper út volt, annyira, hogy meg fogom ismételni. Évek óta járok külföldre, utazási irodákkal és egyénileg is. Egyik sem volt olyan kellemes, nyugodt utazás mint veletek. Utazási irodával nem kényelmes. Mindig rohanni kell, alig látok valamit, gyorsan le akarják tudni a kötelező köröket, és ennyi. Sokan vagyunk, legalább 30 személy, így  sokszor semmit nem hallottam abból, amit az idegenvezető mondott. Egyedül valamivel jobb, de még sem jó. Nem tudok örülni nevetni bohóckodni senkivel, nem tudom megosztani az élményeimet.  Amit veletek átéltem az egy csoda! Több mint egy baráti kirándulás. Nagyon családias. Nyugodtan sétáltunk, bohóckodtunk, nevettünk, énekeltünk, buliztunk, ettünk amit akartunk. Csak szuper lativiszokban tudok beszélni, nekem így ahogy volt, szuper volt ez az út!

Nálam első látásra szerelem volt Isztambul és a bennünket kalauzoló csapat is csodás. Olyan helyekre jutottam el, ahova sem egyénileg, sem utazási irodával nem lett volna esélyem. Örökre hálás leszek ezekért az élményekért. Megtanítottak tömegközlekedni, bejártuk Ázsia és Európa minden kis szegletét. Ettünk a helyiek között, beleláttunk az életükbe, utaztunk dolmussal és vízitaxiztunk is. Egy szó mint száz, fantasztikus volt veletek utazni. Nem is csodálom, hogy hozzám hasonlóan, szinte mindenki újra akar menni veletek.